"1964-ben a Világosság c. lapban melldöngető cikkben ecsetelték, hogy Magyarországon végre van egy olyan település amelynek se temploma, se temetője, se címere nincsen. Négyezer-háromszáz ebesi lakosra akarták rásütni az ateizmus billogát, új magyar életvitel jussán." - olvasható a Hajdú-Bihari Napló 1993. dec. 2-i számában.

1933-tól 1948-ig csak nagyobb ünnepek alkalmával tartottak istentiszteletet a tanyasi iskolában. 1948-ban jött létre az önálló Debrecen - Szepes - Ebes református egyházközség. A templomépítése az 1989-es rendszerváltozásig váratott magára.

A templom tömegképzésének alapja a hajótól külön épített torony, amelyeket egy kisebb nyaktag köt össze. Ez a fej-nyak-test teremtmény, egy hasaló lény (szfinx) felerősödve érvényesül attól, hogy a kiszélesedő hajó teteje hátrafelé emelkedik, s a nyaktag alacsony.

Ez a test hordja magában a történeti emlékeket. A külön épített torony, a hosszában toldott hajó, a középre, a diadalívre ültetett szószék, a köré rendeződő padok, székek kényszerűségből adódtak, s ezáltal emlékeztetnek a református egyház múltjára. Itt a diadalív erőteljesebb, s hangsúlyosabb eleme a térnek. Ezzel emeli ki az igehirdetés fontosságát, s egyesíti ezt a boltív világképi jelentőségével.

A torony formája az alföldi népi építészet egyik legszebb alkotásának, a magas, boglya alakú tyúkólaknak az utódja. (Ezeket Kunkovács László fényképeiről ismerhetjük.) Díszes sisakjának párkánydíszét Rácz Áron, ötéves gyermek képzeletének köszönhetjük. A torony alakja a hajó szószékében ismétlődik. Itt inkább a búbos kemencét idézi, amely melegével maga köré gyűjti az embereket.

forrás: eloepiteszet.koskarolyegyesules.hu

A címlap fotói eredeti méretben: