Az alulfinanszírozottság és a társadalmi beágyazódottság hiánya miatt a huszonkettes csapdájába került a műemlékállomány egy része. Beszélgetés Fejérdy Tamással, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökhelyettesével.

(...) De gyakorta így van ez településeken belül is, rengeteg történeti épület áll üresen és pusztul fokozatosan. Ami kicsit belegondolva abszurd, elvégre ha egy helyi vállalkozó irodát akar, akkor épít egy új épületet, ahelyett hogy eszébe jutna az ott álló, romló állapotú műemlék felújítása és hasznosítása. Pedig az ilyen esetekben a helyi megbecsülés segíthetné a legtöbbet a műemléki értékek megőrzését elősegítő méltó új használattal – azaz oly módon, hogy senki sem járna rosszul. Sürgősen szemléletváltásra van tehát szükség, hogy másként, ne csak teherként, hanem lehetőségként nézzünk a megőrzendő történeti épületállományra, hogy az minél teljesebb mértékben a hétköznapjaink részévé válhasson. Különben sajnos egyre kevésbé lehetnek illúzióink, garantáltan rossz lesz a mese vége.

bővebben a muemlekem.hu oldalán