1977-ben az Alvin kutató búvárhajó hőmérsékleti anomáliák nyomán mélytengeri hőforrásokat fedezett fel a Galápagos-szigetektől keletre fekvő óceáni hátság gerincén. A hőforrások léténél is nagyobb szenzációt keltett, amikor gazdag és bonyolult, az eddig ismert faunáktól merőben eltérő állatvilágot és szulfidos ércesedéseket fedeztek fel. Bebizonyosodott, hogy a hévforrások gazdag élővilágának kialakulása a források környékén nagy mennyiségben található baktériumokra épül. Ezek a baktériumok hidrogént, kén-hidrogént oxidálnak saját életműködésük fenntartásához, a magasabb rendű állatok pedig részben szimbiózisban élnek velük, részben táplálkoznak a mikroorganizmusokkal. Az itt élő közösségeket csigák, óriáskagylók, csőférgek, rákok alkotják, és életműködésükhöz nincs szükség a napenergiára. A ’70-es évek óta több tenger alatti vulkánkitörés után figyeltek meg gyorsan szaporodó rákkolóniákat a bazaltos kőzeteken, ahol a rákok a közvetlenül megtelepedő baktériumtelepeket legelték.

Már régóta lázban tartja a régészeket Ptolemaiosz 2. századi térképe, amelynek a mai Németország területére eső településeit sokáig nem sikerült beazonosítani. Mostanra azonban a kutatóknak sikerült megfejteniük a titkos kódokat, s ezekből kiderült, a német városok fele a korábbi vélekedéssel szemben akár ezer évvel idősebbek is lehet.