Nem hinném, hogy bárkinek is eszébe jutna turistaként az ötezer kilométerre lévő Egyenlítői-Guineába utazni. De miért is mennénk oda? Még a földrajzi atlaszokban sem könnyű megtalálni, s a néhány „beavatott” kivételével, semmit sem tudunk e néhány Magyarországnyi megyét elfoglaló ismeretlen országról (28,051 km2, 617 ezer lakos – 2008). Az egyetlen spanyol nyelvű afrikai állam mostoha sorsának is köszönheti, hogy látnivalókban nem bővelkedik, sőt kifejezetten szegényes. Magyar vonatkozással azonban a világ ezen eldugott szegletében is találkozhatunk.

Ha valaki a kilencvenes években akart eljutni Európából a Guineai-öbölben fekvő egykori spanyol gyarmatra, akkor Madridba kellett utaznia, mivel ez volt az ország egyetlen kapcsolata az öreg kontinenssel, és még aggódnia sem kellett, hogy nem lesz hely a gépen. Pedig 2001-ig csak heti egyetlen járat volt. Mára a helyzet megváltozott, akár naponta is indulhatunk. A változás óriási kőolajkészleteinek és a növekvő kitermelésnek köszönhető. Az 1995–2005 közötti évi átlagos növekedési ütemével (20%) a világ leggyorsabban fejlődő országa lett. A növekvő „olajturizmus” nemcsak a nemzetközi szállodaláncok megtelepedését eredményezte, hanem már jut pénz idegenforgalmi stratégiai tervek kidolgozására, beruházásokra, fejlesztésekre is, melyhez nemzetközivé bővült, kubai és spanyol szakemberek vezette küldöttség segítségét kérték. A turizmus igazi kezdetét a kőolaj hozta el.

bővebben a www.termeszetvilaga.hu oldalán