|
"Kolozsvár, Kolozsvár, Kolozsvár... Úgy hull lelkemre ez a név, mint a sült kenyér meleg szava a télben didergő vándorra, mint roppant őszi fa szelíd, komoly derűje a növekvő árnyékra. ... Te vagy a lemenő nap meleg áhítata, szelíd elfogadása az örök törvénynek, fájdalmas-édes sírása az örök sóvárgásnak."
bővebben a mek.oszk.hu oldalán
|