Őserdők nem csak a trópusokon léteznek. Bármely égövön megtalálhatók olyan tájakon, ahol még sohasem került sor rendszeres fakitermelésre. Az európai erdőterület mindössze 1%-a tekinthető őserdőnek. Elsősorban a távoli északon és a hegyvidékek meredek lejtőin, nehezen járható völgyeiben maradtak fenn. Az őserdők élővilága, működése jellegzetes eltéréseket mutat a gazdasági erdőkhöz képest, ami annak köszönhető, hogy természetes folyamatait nem szakítja meg szabályos időközönként az emberi beavatkozás. A társadalom számára legfontosabb "szolgáltatásaik" elsősorban azok az információk, amelyek elengedhetetlen támpontot jelentenek a természetvédelem és az erdőgazdálkodás számára, egyszersmind olyan nehéz feladatokban is iránymutatást adnak, mint a klímaváltozás hatásainak csökkentése.

Az őserdő fogalma alatt általában nagy kiterjedésű, rendszeres emberi tevékenységektől mentes, régóta fennálló erdőket értünk. Leginkább a trópusi tájak ember nem járta vadonjai jutnak róla eszünkbe (a "zöld pokol", ahogyan az európai hódítók az Amazonas esőerdejét nevezték). Természetesen nemcsak a trópusokon, hanem bármely égövön találkozhatunk őserdővel (különösen akkor, ha van olyan szerencsénk, hogy egy helyi vezető megmutatja nekünk az odavezető utat). Megjelenésük igen eltérő lehet, hiszen mindenütt más fákat, lágyszárúakat, gombákat láthatunk, más madárhangok töltik meg a levegőt, ám vannak közös tulajdonságaik is. Azonnal szembetűnnek az idős, néhol hatalmas méreteket elérő fák, a földön fekvő korhadó fatörzsek és a változatos lombsátor, melynek nyitottabb lékjei alatt fiatal fák csoportosulnak. E történelmi korokat túlélő állományok fényfoltjaikkal és nagy tereikkel sokszor derűs hangulatot árasztanak, ám a meghökkentően bizarr formák, az élet és halál együttesen megmutatkozó jelei el is gondolkodtatják a látogatót.

bővebben a www.termeszetvilaga.hu oldalán