Tata városában, a tó fölé magasodó Kálvária-dombon a földtörténeti középkorban keletkezett mészkőrétegek bukkannak felszínre. Az immár több mint 50 éves múltra visszatekintő, nemzetközi elismerést szerzett természetvédelmi területen – a geológus kertben – rövid sétával a triász időszak végétől a kréta időszak középső részéig terjedő közel 100 millió év kőzetté vált tengeri üledékei követhetők rétegről rétegre. A változatos színű mészkőfajták ősmaradványokban is rendkívül gazdagok, bizonyítva az élővilágban az évmilliók során végbement jelentős változásokat. A mezozoos kőzetek mellett a tektonikai jelenségek nyomait, a földtörténeti közelmúltban, a legutolsó jégkorszak idején feltört meleg víz által kioldott üregeket, barlangokat láthatunk és az őskori ember tűzkőbányászatának emlékei is elénk tárulnak.

Európa középső és déli részének szerkezetét a földtörténet ókorában, a paleozoikumban lejátszódott variszkuszi hegységképződés és a középkori–újkori alpi hegységképződés alakította ki. A variszkuszi hegységvonulat kialakulásának előtörténete a paleozoikumot megelőző, többmilliárd éves időszak, a proterozoikum végén Afrika északi részén lejátszódott, ún. pánafrikai hegységképződésig (kb. 550–700 millió év) vezethető vissza. Afrika akkor a Dél-Amerikát, Indiát, Ausztráliát és az Antarktiszt is magába foglaló Gondwana szuperkontinens része volt. A prekambrium legvégétől a kambriumon át a kora-ordoviciumig tartó (540–470 millió év) lemez-széttöredezési folyamat során Gondwana afrikai részének északi pereméről kőzetlemez-töredékek váltak le és sodródtak észak felé, miközben közöttük kisebb, óceánmedencék nyíltak fel. Az Ős-Atlanti-óceán (amit Iapetus-óceánnak is neveznek) ordovicium–szilur időszakban (460–420 millió év) történt bezáródásával, amely a Kaledóniai-hegységrendszer kialakulását eredményezte, a Kanadai-pajzs, a Balti-pajzs és a Kelet-európai-tábla egységes kontinenssé állt össze. A késő-ordoviciumtól kezdve az említett Pánafrikai-hegységvonulatból származó blokkok, a köztük felnyílt óceáni aljzatú medencék bezáródásával, egymás után ütköztek és forrtak hozzá az ún. Laurussia kontinenshez. A folyamat a középső-karbonban, mintegy 320 millió évvel ezelőtt, Gondwana és Laurussia összeütközésével és egybeforradásával zárult. Ennek eredményeként a Földön egyetlen szuperkontinens jött létre, amit a szakemberek Pangeának neveztek el. A variszkuszi hegységképződés tengelyzónájában igen intenzív kőzetátalakulás (metamorfózis) folyt és az ütköző kőzetlemezek megolvadásának eredményeként hatalmas tömegű gránit képződőtt. A hegységképződésnek ez a központi övezete Európában a Massif Centraltól a Vogézeken és a Fekete-erdőn át a Cseh-masszívum déli részéig követhető. A variszkuszi hegységképződés során létrejött kőzetvonulatok déli részei az alpi hegységképződés során ismét deformálódtak, átalakultak és egyes elemeik bekerültek az Alpok, valamint a Nyugati–Kárpátok vonulataiba, de a Pannon-medence (az Alföld és a Kisalföld) aljzatában is megtalálhatók.

Lelkesné Felvári Gyöngyi és Haas János cikke a termeszetvilaga.hu oldalán