Németh Géza
Kő kövön
Szíria

Olyan régóta nem utaztam már egymagam ("egy szál hátizsákkal" – így szokás mondani), hogy szinte el is felejtettem, hogy megy az ilyesmi. Tudják, miért tértem át a kis csoportos, külföldi irodák által szervezett utakra? Azért, mert kissé belefáradtam a mindennapok nyűgeibe: szálláskeresés, mivel utazzak tovább stb. Ezek az irodák épp az ilyen terheket veszik le az utazó válláról, ezért is nevezik az e feladatokat ellátó személyt túravezetőnek, nem pedig idegenvezetőnek. Neki tudniillik nem az a feladata, hogy egyik múzeumból a másik templomba ráncigálja a jónépet és magasröptű előadásokat tartson műkincsekről, történelemről, rég elhalt nagy emberek viselt dolgairól és fennmaradt mütyürjeiről (igény esetén, persze, ötleteket, tanácsokat ad), ám a természetről szinte soha, merthogy ahhoz – nagy merítés alapján mondom – szinte egyikük sem ért. Ténykedése kimerül abban, hogy elintézi, amit az utas rest lenne, és ez sem csekélység. Megérkezünk A-ba, holnapután ekkor indulunk B-be, közben mindenki azt csinál, amit akar. Nincs kimért vacsoraidő, kínos várakozás a későn érkezőkre, csak élvezd az utazást kedved szerint. De akkor hol marad a "kaland"? Nos, ilyesmiben már bőséggel volt részem, és kalandot keresni-találni egy csoport laza kötelékéből kiszabadulva is lehet.

bővebben a termeszetvilaga.hu oldalán