Tata városában, a tó fölé magasodó Kálvária-dombon a földtörténeti középkorban keletkezett mészkőrétegek bukkannak felszínre. Az immár több mint 50 éves múltra visszatekintő, nemzetközi elismerést szerzett természetvédelmi területen – a geológus kertben – rövid sétával a triász időszak végétől a kréta időszak középső részéig terjedő közel 100 millió év kőzetté vált tengeri üledékei követhetők rétegről rétegre. A változatos színű mészkőfajták ősmaradványokban is rendkívül gazdagok, bizonyítva az élővilágban az évmilliók során végbement jelentős változásokat. A mezozoos kőzetek mellett a tektonikai jelenségek nyomait, a földtörténeti közelmúltban, a legutolsó jégkorszak idején feltört meleg víz által kioldott üregeket, barlangokat láthatunk és az őskori ember tűzkőbányászatának emlékei is elénk tárulnak.

A Kálvária-domb geológiai értékeinek védelmét 1958-ban Vadász Elemér geológus professzor kezdeményezte. Akkor még a terület egy részén kőfejtő működött. Fülöp József professzor irányításával azután, évtizedek alatt, a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai a korábbi kőfejtőkből parkosított természetvédelmi területet és szabadtéri geológiai múzeumot alakítottak ki, amely 1976-től a nagyközönség számára is megtekinthető. A helyi geológiai látnivalók mellett hatalmas kőzettömbök, kőzetoszlopok mutatják be az ország jellegzetes kőzetfajtáit. A látványt mintegy 600 növényfaj teszi még változatosabbá, különös harmóniát teremtve az élettelen kőzetek és az élővilág között. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem a Tatai Természetvédelmi Terület és Szabadtéri Geológiai Múzeum kezelője.

bővebben a www.termeszetvilaga.hu oldalán